Szepesi György


Szepesi György 1935. augusztus 8-án született Egerben. Édesapja szépen hegedült, tőle örökölte a zene szeretetét, de rögös út vezetett a zenei pályára. Az ötvenes évek elején az általános iskola után vasesztergályos tanuló volt, majd az egri forgácsológyárban dolgozott. Közben Várkonyi Ilonánál zongorázni tanult.
Magánúton kezdhette meg később a gimnáziumot, a Dobó István Gimnáziumban érettségizett. Zenetanári képesítést 1962-ben szolfézs-karvezetés szakon Debrecenben szerzett, melyet később klarinét szakos diplomával is kiegészített. Tanári pályáját a Farkas Ferenc Zeneiskola jogelődjében, az Egri Állami Zeneiskolában kezdte, ahol 1995-ben történt nyugállományba vonulásáig klarinéttanárként közel negyven évet töltött, – melyből 28 évet igazgatóként dolgozott.

Évtizedeken keresztül meghatározó egyénisége volt Eger kulturális életének. Az Egri Szimfonikus Zenekar és az Egri Fúvósötös alapító tagja, a szórakoztató zenészek helyi stúdiójának vezetője volt, s a Szepesi Jazz Quartettel bejárta egész Európát. Magas szintű szólista játékát és élvezetes tematikus ismeretterjesztő műsorait szeretett közönsége rendszeresen élvezhette.

A rendszerváltás után a Kulturális Bizottság külsős tagjaként két cikluson keresztül segítette a bizottsági munkát. Három évtizeden át a Filharmónia megbízottjaként szervezte Heves megye és Eger város koncertéletét. Sok évtizedes magas színvonalú munkásságával rendkívül sokat tett a zeneoktatásért, a város hírnevének, zenekultúrájának emeléséért, 2010-ben Pro Agria Díjban részesült. Két gyermeke, négy unokája született. Kedvenc zeneszerzője Bach és Debussy volt, s élete egyik legszebb élményének tekintette, amikor alig három méterre ülhetett ideálja bal kezétől, s közelről nézhette Oscar Peterson virtuozitását. 2015. február 2-án távozott el, boldog és teljes élet után.

Szepesi Gyuri bácsi...

Szepesi Gyuri bácsi hosszú, tartalmas és emlékezetes alkotói pályát járt be. A mai napig mindannyian szívesen emlékezünk emberségére, humorára, tehetségére, Ő a város szeretett és megbecsült polgára volt, mindannyiunk „Gyuri bácsija”. Ha találkoztunk vele mindig mosolyt csalt az arcunkra. Sok tehetség került ki a kezei közül, és sok emlékezetes formáció és előadás fűződik karrierjéhez. Persze a kedvence a Szepesi Jazz Quartett volt, amelyre így emlékezett.
„Több együttesben is játszottam, de természetesen a kedvencem a Szepesi Jazz Quartett volt. A dobosom Balogh Laci egy kitűnő muzsikus, Kelemen Zsolt a bőgőt és a basszus gitárt nyúzta, és valamikor 15-20 évvel ezelőtt Egerbe jött Lengyelországból Baran Grzegorz, klariné és harmonika tanár, akit én hoztam a zeneiskolába, és a Quartett-be is, ahol én voltam a zongorista. Ezzel a felállással 15 éven keresztül minden évben tartottunk ún. Szent György napi Szepesi Show-t és ezeken a hangversenyeken volt szerencsém remek zenészekkel együtt játszani, és utána a vendéglátós barátaimtól mindig összekujtorogtam remek vacsora jegyeket és azokat szétosztogattam és boldogság volt látni, hogy a barátaim Eger legjobb éttermeiben mulathattak és folytathatták a zenélést, hajnalig.”
Gyuri bácsi egyszer azt mondta, hogy kétlaki életet él. Hiszen a klasszikus zene mellett ugyanolyan szeretettel nyúlt az un. könnyűzenéhez, bárzenéhez, dzsesszhez és szinte minden stílushoz ami csak a keze ügyébe került. Kiruccanásait a könnyűzene és a bárzene irányába így foglalta össze.
„A könnyű zenével úgy kerültem kapcsolatba, hogy a gimnáziumban volt egy zenekarunk ahol játszottunk bálokban, majd később bekerültem egy Polya nevű ember zenekarába, aki egy cipész bácsi volt, ahol már zongoráztam. Később egyre jobban érdeklődtem a jazz zongora iránt, és Pesten is beleláttam az éjszakai báréletbe, ami nagyon megtetszett nekem, bár meg kell vallani ez egy nagyon nehéz műfaj, hiszen a vendégeknek az operától az operetten át a musicalig, cigányzene, régi és mai tánczene, mindent el kell tudni játszani és ezt jól csak nagy technikai tudással és alázattal lehet megtenni.”
…Gyuri bácsi nagyon szeretett anekdotázni és történeteket mesélni színes életéből. Most egy ilyen kis történetéből idézek.
2001-ben francia magyar év volt, és Párizsban a magyar intézetben volt koncertünk. A koncert nap reggelén kopognak az ajtómon és belép a dobos kollégám Laci, hogy „Te Gyuri, nagy baj van. Lent egy kőkorszaki pianínó van, 27 hang nem szól rajta…, jajj, én lemondom a koncertetet nem szégyenkezem”. Mondtam: „nem baj, azért gyerünk le próbálni, legfeljebb befütyülünk a 27-ből a 26 hangot. Lementünk a terembe, hát a bal teremben a Czifra Györgynek a Steinway barna zongorája, az ablaknál egy 2méter 30 centis tiszta új fekete Stainway zongora, a jobb sarokban egy kettő hetvenes tiszta új fekete Stainway zongora, ezen játszottam a műsort végig.
…Önök bizonyára tudják, hogy Szepesi Gyuri bácsi nem csak a zenében alkotott nagyot, hanem a szavak mestere is volt. Lebilincselő előadásai voltak és mindenről órákat tudott beszélni, ízes, szép magyar nyelven, amit a közönsége hálásan hallgatott…
…Gyuri bácsiban nagyon sok energia lakozott. Mindig a zenéért, a zenével élt. Iskolai munkája és rengeteg fellépése mellett segítette, igazgatta Eger zenei életét is. De nagysága mellett mindig alázatos maradt. Erről így nyilatkozott.
„Az iskolai munkám mellet a Nemzeti Filharmónia országos képviselője voltam és ebben a minőségben gyönyörű koncerteket rendeztem a városnak, a megyének, és talán tetszenek emlékezni a Film, színház, muzsika hetilapra, amiben volt egy cikk Oscar Peterson-ról. Ebben a cikkben megkérdezték tőle, hogy van –e ideje meghallgatni másokat, mire Peterson visszakérdezett: Kit? Na, most ha valaki nem ismerte Petersont azt mondhatta de nagyképű pasas, de én legfeljebb kifűzhettem volna a cipőjét, de be már nem, mert olyan nagy zenész volt.”
…Gyuri bácsi imádott tanítani és a növendékei is rajongásig szerették és felnéztek rá. Példaképüknek tartották, hiszen a példaképek nagyon fontosak, mert akire fel lehet nézni, azok inspirációt adnak az életben. Gyuri bácsi a saját példaképéről így vallott egy műsorban:
„Oscar Peterson az ideálom. Őrajta nőttem fel az ötvenes évek elején a könnyű műfajt illetően, és a Jóisten megengedte, hogy ott lehettem mellette az Erkel színházban, Budapesten egy karácsony tájékán, de nem kaptunk jegyet a nézőtérre, hanem a trió mögé tettek pár széket és Petersonnak a bal kezénél ültem három–négy méterre és el kell mondanom önöknek, hogy óriási élményem volt.”
…Önök bizonyára tudják, hogy Szepesi Gyuri bácsi nem csak a zenében alkotott nagyot, hanem a szavak mestere is volt. Lebilincselő előadásai voltak és mindenről órákat tudott beszélni, ízes, szép magyar nyelven, amit a közönsége hálásan hallgatott…
Gyuri bácsi tele volt zenével és tele volt vidámsággal. Imádott anekdotázni és nem csak zenéjével, kápráztatta el közönségét, hanem meséivel, anekdotáival is, mindenhez hozzá tudott fűzni valami vidám, vagy elgondolkodtató történetet. Még a betegségéből is viccet csinált és azt mondta az egyik fellépésén, hogy:
„Tudják …MERT HÁT EGY VIZIPÓLÓS BETEGSÉGEM VAN, és a háziorvosom azt mondta, hogy Gyuri, téged nem szabad operálni a szíved miatt, mert ott maradsz, mint George Gerhswin zongora és zene nélkül.”

(Szabó János)